TúrákTúraleírások, élménybeszámolók
Hát az úgy vooolt, hogy... szóval Péter felvetette hónapokkal ezelôtt, hogy vitorlásával végighajózna a Dunán, és tartsunk vele. Így hát négyen, Csilla párommal és Zita, Ildi barátaimmal vele tartottunk az Al-Duna legszebb szakaszára.
2010. áprilisában egy szokványos bükki barlangtérképezô hétvégén kis híján barlangi mentés indult értünk. Baj nem volt szerencsére, de némi információhiány és félreértés igen.
A XII. verseny óta vagy versenyzôként, vagy pontôrként mindig részt vettem a Babits Mihály Gimnázium és a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület túlélôversenyein. Mostanában is többé-kevésbé izgatottan figyeltem, mikor kerül sor a következô, XVIII. "szokatlan túlélô" verseny kiírására, hogy ezúttal idôben jelentkezve versenyzôként vehessek részt rajta. Mígnem egy este István, a fôszervezô hívott skype-on, hogy a kiírás megvan, de már meg is telt a létszámkeret... viszont ha van kedvem csapatot szervezni, akkor a meghívott csapatok körében - 40. csapatként - indulhatunk. (Ez volt a versenykiírás.)
Pár napon belül Rissai Lászlóval, Takács Sándorral és Verespuszta Gáborral alkotott csapatunk 40. sorszám alatt nevezett, csapatnevünk: Rácsoslinzer.