Chikán Gábor oldala
Cikkek

Eltûnésünk a Bükkben

2010.04.16.

2010. áprilisában egy szokványos bükki barlangtérképezô hétvégén kis híján barlangi mentés indult értünk. Baj nem volt szerencsére, de némi információhiány és félreértés igen.

Csilla

Megismerkedésünk után két hónappal Gábor Húsvét hétvégéjére barlangot térképezni készült a Bükkbe, de én nem tartottam vele. Mivel én is barlangászom, nem éreztem szükségét tövirôl hegyire kifaggatni, hogy kivel megy, mi a részletes program, milyen barlangokat térképeznek, stb. Elvégre barátokkal, ismerôsökkel megy, nem is elôször csinálják – nekem akkor elég volt ennyi. Különben is: a Bükkben eddig csupán néhány barlangban voltam, azok minden bizonnyal már fel vannak térképezve, hiába is mondana Kedvesem ismeretlen barlangneveket, nem lennék okosabb tôle – gondoltam.

Gábor

A Bükk három részén 5 barlang volt a listán, ebbôl mérünk fel annyit, amennyit sikerül. Egy alkalommal a felkészülés közben meg is említettem Csillának, hogy az egyik barlang a rendelkezésre álló adatok szerint kifejezetten omladékos. Nem lehet utólag rekonstruálni, de meglehet, hogy a tervezett barlangjainkról akkor csupán ennyit hoztam szóba, és Csilla innentôl már úgy emlékezett, hogy egyetlen (számára ismeretlen) barlang a cél, éspedig egy veszélyesen omladékos példány.

Csilla

Azt, hogy a barlang elég omladékos, akkor egyszerű megjegyzésként könyveltem el, késôbb viszont erre a kijelentésre alapoztam az aggodalmaimat.

Gábor

Péntek este vonattal, villamossal, autóbusszal utaztam Répáshuta melletti táborunkba, közben csaptam a fejemhez, hogy a telefonomat elfelejtettem feltölteni. Így szokásomtól eltérôen kénytelen leszek nagyrészt kikapcsolva tartani, hogy a hétvégét kibírja, és használható legyen, ha szükségem van rá.

Csilla

Szombat reggel válasz sms-ként azt az üzenetet kaptam, hogy most ébredeznek a tábortűz mellett. Hi-hi-hi, felébresztettem, pedig azt hittem, már barlangban vannak reggel 8-kor. Ez az üzenet azért volt lényeges, mert ebbôl arra következtettem, hogy a táborhelyükön van térerô. A következtetés abban a pillanatban helyes is volt.

Szombat délután, miután kijöttek a barlangból (Baka-barlang – Gábor), jött egy kedves üzenet, este pedig Gábor fel is hívott. Néhány hónapja – mióta egy párt alkotunk – minden nap van köztünk 1-2 sms üzenet, este pedig beszélgetünk is, ha éppen nem vagyunk együtt. Szombaton minden a bevett szokás szerint alakult.

Gábor

Vasárnap aztán a reggeli SMS után lementünk a Balla-völgy aljába, ahol a Békás-nyelôben dolgoztunk. A munka végén viszont már nem tértünk vissza elôzô szálláshelyünkre, hanem a Békást kutató barlangászcsapat vendégszeretetét élveztünk a Hór-völgyben. Kutatóházukat bemutatva külön elmesélték, csak külön eljárással lehet szükség esetén megoldani, hogy – az általam használttól eltérô szolgáltatónál – legyen telefonhoz térerô, mert anélkül itt bizony semmi. Nem is kísérleteztem hát a saját lemerüléshez tartó készülékemmel, így ezúttal az esti, majd a reggeli üzenet is elmaradt. Igazán nem is éreztem át, hogy baj lehet egy üzenet elmaradása, ami indokolt volna egy hegymászást vagy kölcsöntelefont a szokásos üzenethez. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha feltöltött telefonnal vágok neki a hegyeknek, akkor azt általában ilyen esetben is bekapcsolva tartom, és a néha mégiscsak meglévô térerôfoszlányokon legalább egy-egy SMS már elmehet-beérkezhet.

Csilla

Vasárnap a „jó reggelt” üzenet után hiába vártam a délutáni sms-t, az esti telefonhívást, az elmaradt. Persze korábbi regék, mondák alapján tudtam, hogy a térképezést vezetô Roki „vadállat” (bocs, Roki :) ), vagyis sokszor hosszú órákon át dolgoznak. Gondoltam, most is elhúzódó műszakról van szó, de mire felébredek, biztosan érkezik válasz az érdeklôdô sms-emre. Válaszüzenet azonban hétfô reggel sem volt, Gábor a telefonján sem volt elérhetô. Pechemre reggel hatkor ébredtem, volt hát idôm körmöt rágni… Számolgattam: a vasárnap reggeli legutóbbi üzenet óta majdnem 24 óra telt el.

Három héttel korábban egy mecseki kutatóhétvégén megmosolyogtam annak a lánynak a – szerintem túlzó – érzelmi kitörését, aki az egy órát késô párját várta vissza a barlangból. Nem akartam hát a túlságosan aggodalmaskodó barátnô kategóriába felvételemet kérni, de Gábor "eltűnése" mégis aggasztott...

Ennyire hosszú műszakot csak nem vezényel Roki. Vagy ki tudja? SZKBE-s kispajtás is jár(t) térképezni vele, ki kell faggatni! Reggel nyolckor felhívtam Szaszát:
– Mondd meg, Szasza, hány órás volt a leghosszabb műszak, amit lenyomtál Rokival?
– 12 órás. Tizenkét óra! Annál már sokkal több eltelt! Mi történhetett? Egy hosszú műszak után kijönnek a barlangból, elmennek a táborhelyre, lefekszenek, fáradtan nem sms-ezgetnek. De Gábor mindig bekapcsolva hagyja a telefont! Jaj, Istenem! Én meg nem érem el!

A telefont levihette a barlangba (ha valami történik, akkor legyen mirôl segítséget kérni), és ott nincs térerô. No de huszonsok órája ott volnának? Ha a táborhelyen pihennének, ott volna térerô. A szombati sms bizonyítja. Jaj, Istenem! A barlang viszont omladékos. Jajjj Isssteneeem!...

Most hirtelen fontossá váltak azok a kérdések, hogy kivel is van a Kedvesem, és pontosan melyik barlangot térképezik? Szasza nem tudott választ adni, nevekkel segített, kiket kérdezhetek meg.

Kezdôdött a nyomozó munka, Poirot-nak is becsületére vált volna. :) A nyomozó munkáját segítette: Szasza, Mani és fôleg Ország Jani. Pszichológiai tanácsadó: Szôke Emília. A legtöbbet használt nyomozati eszköz egy mobiltelefon és egy számítógép - internetcsatlakozással.

Az hamar kiderült, hogy kikkel mehetett Gábor (viszont egyikük sem volt telefonon elérhetô), de hova? Mivel a térképezést megbízás alapján végezték, kézenfekvô volt, faggassuk a megbízót. Jani felhívta a Bükki Nemzeti Park illetékesét, tôle öt barlangnevet tudtunk meg. Na de melyikben az öt közül? Ferenczy Gergô, a BNP barlangtani szakreferense elindult Miskolcról, hogy utánajárjon a dolognak. Közben Jani a barlangi mentôket is készenlétbe helyeztette. Húsvét hétfôn ha "eseményhez" kellene kimenjenek, józanok legyenek! Azok lesznek, hiszen készenlétben vannak. Efelôl megnyugtattam magam.

De melyik barlangban lehetnek az öt közül? Roki biztos megírta Gábornak, és én el is tudnám olvasni, ha bejutnék Gábor lakásába. De kulcsom nincs a lakásához. A húgának biztos van, de hozzá telefonszámot nem tudok. Az édesapja telefonja kikapcsolva. Megvan! Iwiw! De Gábor összes rokonának az adatlapján senkinek nem volt elérhetô telefonszáma :) Végül az internetes tudakozóból sikerült megszereznem Gábor édesanyjának a számát. Sikerült meg is ijesztenem (pedig nem akartam…), aztán kiderült: húgáék nincsenek Budapesten, mindannyian Csopakon vannak, de ezek után máris indulnak Budapestre.

Míg Ferenczy Gergô a Bükköt járja, addig én idegeskedem. Majd rohanok a Gábor lakásába, egyszerre érkezünk az édesanyjával. A lift éppen most rossz, gyalogolunk a nyolcadikra. Egymást nyugtatjuk, és én nem tudom eldönteni, melyikünk aggódik jobban… Felemlegeti, hogy neki már „tűntek el” a gyerekei, de megkerültek. Biztos most sincs semmi baj… Csak az omladékos barlangot ne emlegette volna Gábor! Vagy ne lennék olyan biztos, hogy a táborhelyükön van térerô!

Végre a számítógép elôtt ülök, és az e-mail is elôkerül, amiben Roki részletezi, hogy melyik napra melyik barlangot tervezte be. Küldöm is tovább Janinak.

Gábor

Hétfôn az esôs délelôttben nyugodtan pakolgatva felszerelésünket, Ferenczy Gergô egyszer csak gépkocsiján befutott táborunkba, és rögtön azzal köszönt ránk, hogy láthatóan megvagyunk, semmi bajunk. Aztán kiderült számunkra: valamelyikünk ismerôse – egy (ô úgy tudta) megbeszélt bejelentkezés hiányában – riasztotta a barlangász-társakat, hogy csapatunk a Bükkben, egy számára ismeretlen barlangban bajba juthatott.

Csilla

Dél van. Hosszú, néma, de mégis beszédes percek telnek el, aztán magyarázkodásba fogok… Biztatom magam, hogy minden rendben lesz, és igazolni igyekszem döntésem helyességét és aggodalmam megalapozottságát. Csörren a telefon, Jani hív:
-Minden rendben, megvannak!!!!! Ferenczy Gergô ott van mellettük.

Irány a mosdó: most már bôghetek. Oldom a feszültséget...


Ha Gábor egész hétvégén nem jelentkezett volna térerô híján, nem zavart volna. Az egyértelmű, de nem elégséges információk viszont cselekvésre késztettek.

Utólag is úgy érzem, hogy helyesen döntöttem. Azon információk birtokában, amelyek akkor rendelkezésemre álltak, most is így cselekednék. Ha csak fikarcnyi esélye is van annak, hogy társaink ott vannak egy omladék mögött, és emiatt nem jelentkeznek, inkább „szervezzünk” húsvét hétfôi programot a BNP barlangtani referensének és a barlangi mentôknek, mintsem ne/késve nyújtsunk segítséget.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érezném: volt egy kis döccenô ebben a történetben.

Fontos, hogy adjuk tudtára annak, akinek leginkább kell (haver, barát, barátnô, testvér, stb.), hogy mikor, melyik barlangban vagyunk. Ha van felszíni ügyelet, tudjunk róla, adjunk hírt róla elérhetôségével együtt. Ha idôközben új barlangi célpontot választunk, akkor értesítsük szeretteinket, és beszéljünk meg egy olyan idôpontot, amikor biztosak lehetünk abban: lesz térerô, röpködhetnek az sms-ek, telefonhívások.

A tanulság levonása után bízom abban, hogy a történtek ellenére Gábor marad a „normális barátnôje van” kategóriában :)



Nemdohányzó
honlap