Chikán Gábor oldala
Cikkek

Most akkor mit is akarunk a mellékvonalkon?

2009.09.16.

Közöségi közlekedési reform, és ami ilyenkor szokásos: ellenvélemény, tiltakozás, sztrájkfenyegetés hegyekben, de konstruktív javaslat sehol...

Az elmúlt 10-15 évben hol jobban, hol kevésbé, de összességében azon panaszkodtak a települések, a civil mozgalmak, hogy a térségükben működô közlekedésrôl (benne a vasúti közlekedésrôl) állami, központi fafejek hoznak döntést – holott az ilyen döntéseket helyben kellene meghozni.

Úgy gondolom, a közösségi közlekedés mostani átalakításában nagy eredmény, hogy erre végre sor kerülhet. Az útvonalak, vasútvonalak jelentôs részén ugyanis immár regionális szervek kezébe kerül a szolgáltatások megrendelése. Természetesen lehet vitatkozni arról, hogy az állami megrendelési körben maradó vonalak köre néhányszáz km-rel bôvebb vagy szűkebb legyen, de az a lényegen nem vátoztat. És azon is lehet vitatkozni, hogy vajon ezen vasútvonalakon csak a távolsági közelekdés marad központi hatáskörben, vagy valami furcsaság nyomán a kistávolságú is (ami valójában térségi szolgáltatás, csak véletlenül épp egy fôvonal az infrastruktúrája).

A vitatás azonban érdekes módon épp arra irányul, hogy miért nem a központ oldja meg a problémákat, miért van a regionális hatáskör. Azaz most meg központi intézkedést várnának el a települések, civil szervezetek a számukra kedves viszonylatokon. Mintha 10-15 éven át nem épp ennek ellenkezôje lett volna minden vágyuk. Levelek jönnek-mennek, miniszteri szintre kerülnek a térségi jelentôségű szolgáltatásokra vonatkozó kérések, követelések.

Nagyon remélem, hogy a miniszter(i biztos) csapata egy udvarias levélben a regionális tanácsokhoz irányítja majd e kéréseket. És nagyon remélem, hogy nem lehet kikövetelni a piros telefont a minisztertôl a regionális tanácsok felé.

Másik sajátossága a követeléseknek, hogy "az adott vasútvonalra nekünk szükségünk van", de "oldja meg, fizesse valaki más". Egyetlen esetrôl sem tudok, hogy a vasútvonalukat féltô települések felajánlották volna: a párhuzamos autóbusz-közlekedés helyett maradjon meg a csak vasúti közlekedés. Ráadásul ekkor a vasúti közlekedésre is jutna több, a rendszerszintű megtakarítások mellett is. Azt gazdagabb országok is ritkán engedhetik meg maguknak, hogy Ketymegrôl Kisvacakra akár autóbusszal, akár vonattal el lehessen jutni (vagy talán éppen ettôl gazdagok...).

Természetesen nem gondolom azt, hogy ezek a vasútvonalak szükségtelenek. Magam is a vasúthálózat minél teljesebb fennmaradásában és üzemeltetésében látom a jövôt. Sokak szerint elvakultan is. De akkor értelmes érvekkel és áldozatvállalással kell ezt alátámasztani. Semmi esetre sem jó, ha csak tiltakozunk, mindenféle konstruktív javaslat nélkül, ha csak másoktól várunk megoldást. Mert mégutóbb megoldják helyettünk, de az nekünk nem fog tetszeni.



Nemdohányzó
honlap