Péntek délután indultunk Budapestről Miki régi túratársammal és Júliával, Edinával. Szombaton üzemkezdet előtt 10 perccel beálltunk az északi kötélpálya alsó állomásán a sorba.

Az volt a tervünk hogy a Chopoktól a Gyömbérig elgyalogolunk oda-vissza, majd a lányok a chopoki menedékházban maradnak, Mikivel ketten pedig a Polanán keresztül legyalogolunk a kötélpálya alsó állomásához.

Chopok

Amíg a lányok letették a csomagjaikat a menedékházban, addig ketten fel is szaladtunk a Chopok csúcsra. Ez egy egészen rövid séta a kötélpályától illetve a menedékháztól.

Rengeteg turista társaságában indultunk meg keletre a gerincen. Az útvonal kicsit a gerinc alatt, a déli oldalon halad, pazar kilátással délre, hiszen kiváló tiszta időjárásunk volt. Azon a néhány szakaszon, ahol északra is volt kilátásunk, a Magas-Tátra is teljes pompájában látszott. Sok magyar turista is volt a hegyen, egyikükkel, Beával hosszan elbeszélgettünk különféle túraélményeinkről.

Gyömbér

A Gyömbér csúcs is teltházas volt, sorbanállással a csúcsfotókhoz. Itt egy órányi üldögélés és eszegetés után kettéváltunk, Mikivel ketten gyorsabb tempóban indultunk vissza.

A Gyömbérről visszaindulva alig néhány lépés után rettenetes nagyot félreléptem a bal bokámmal. Egy darabig gondolkodtam, hogy ha üvöltök, akkor vajon kevésbé fáj-e, de végül megkíméltem a turistákat ettől. A továbbiakban azon kísérleteztem, hogyan tudok úgy lépni, hogy a legkevésbé fájjon. A Krúpova hólánál még azt is bevállaltuk, hogy az északi oldalra tértünk át, és úgy tértünk vissza a Deményi hágóhoz, a fő gerincútra. Ez egy nagyon szép, csöndes északi hegyoldal volt, alig néhány turistával.

Chopok

A chopoki menedékházban enni terveztünk egy levest, ám én összefutottam egy régi kedves ismerőssel, Vikivel, így amíg Miki ebédelt, én Vikivel ismét felmásztam a Chopok csúcsra.

Noha már kezdett vállalható lenni a lábam, ez a kis csúcsmászás vagy az ottani ácsorgás közben sajnos újra, durvábban elkezdett fájni. Így aztán sajnos le kellett mondani a hátra lévő gerinctúráról és a jelentős szintkülönbséggel való legyaloglásról. 15:15-kor beléptünk hát a kötélpálya felső állomására, azonban kiderült hogy tudásunkkal ellentétben már 15 órakor elment az utolsó járat. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik így pofára estek, mellettünk egy szlovák turista káromkodott valamit, amiből csak azt a szót értettük, hogy qrv@. De végül 15:20-kor még indult egy utolsó utáni járat, amivel félútig lemehettünk. A kötélpálya alsó szakaszával sajnos nem volt ilyen szerencsénk. Szerencsére innen már csak 230 méter szintkülönbség volt hátra, ráadásul a feljebbiekhez képest kellemesebb terepen. Ezt az utastársainkkal együtt gyalog megtettük.

Deményvölgy

Körmöcbánya, Selmecbánya

Vasárnap hazaútban csak várostúrát tettük: Körmöcbányán eltöltöttünk fél órát és ettünk egy krémest, Selmecbányán pedig kisebb benyomást szereztünk a városról majd ebédeltünk.