Csopakon aludtunk, majd Balatonfüredről vonatoztunk Révfülöpre. Volt egy kis izgalom, mert indulásban éppen annyit késett a vonat, hogy pont ne érhessük el az autóbuszt; de végül be is hozott belőle, és sikerült előre szólni is az autóbuszvezetőnek, hogy várjon meg. Végül tényleg nem kellett várnia, és elbuszoztunk Káptalantótiba.

Útközben még lefoglaltuk estére a köveskáli szállást, mind kiderült, egy régi siklóernyős társam vendégházában.

Káptalantóti

Az első pecsételőhely Káptalantóti. Két évvel korábban itt függesztettük fel a túrát Írottkő felől érkezve.

Csobánc

Újabb bélyegzőhely, Csobánc várának romjainál. Erős szélben bírkóztunk a zászlórúdra szerelt bélyegzőnél, el ne vigye a füzeteinket.

Tovább Szentbékálla felé gyönyörű kilátás nyílt a Hegyesdre az út több pontján! Megtaláltuk az első csipke- és kökénybokrokat is.

Szentbékálla, kőtenger

A kőtengerben elkapott egy kisebb eső, a túránk során egyedül. A köveket a fiúk lelkesen megmászták, és korábbi itteni látogatásaink néhány fényképét megismételtük az eredeti szereplőkkel.

Velétei palotarom

Szentbékálla (Köveskál)

Mai utunk Szentbékálláig tartott. Eltöltöttünk egy órát a szentbékállai autóbusz megállóban (ami egy szápen rendben tartott, kerámia-tányérokkal díszített kis épület), majd átbuszoztunk Köveskálra. Szállásfoglalás után vacsora. A vacsorázóhelyet nagyon ajánlom azoknak, akik nézni szeretik az ételeket, vagy akik sokkal támogatnák a helyi vállalkozásokat, de aki egy jó nagy adagot akar enni, annak nem. Vegetáriánusoknak sem.

Reggel visszautaztunk Szentbékállára (monst már csatlakozott hozzánk Viola és Gréta is, vonattal-busszal jöttek Budapestről), viszont említést érdemel a köveskáli buszmeglló is: egy nagyöbb üvegfalú helyiség, benne cserekönyvtárral és pianínóval. A fiúk lelkesen zongoráztak rajta.

A Fekete-hegy oldalában összefutottunk az ölelőfával, nem mulasztottuk el megölelgetni.

Fekete-hegy

A hegy fénypontja (de nem csúcspontja) az Eötvös Károly kilátó, remek kilátással a környékbeli hegyekre. Itt került sorra a csúcs-csoki és gyümölcsebéd.

A Fekete-hegyről kelet felé egészen kellemes út vezet, előbb a hegy tetejének tavai (illetve ezúttal kiszáradt tavai) között, liges erdőben. Az út Balatonhenyére északról érkezik, legelőkön át.

Balatonhenye

A településnek különleges színfoltja a helyi bolt, melyben bár almát nem kaptunk, de a berendezése megérte a betekintést. Az autóbusz-megállóban uszonnáztunk, és integettünk Violának: ő kiszállt a túrából.

Balatonhenyéről csak egy rövid emelkedőn kellett kimászni, utána már könnyed, közel vízszintes terepen haladtunk a Csicsói erdőbe. Mivel a Csicsói Erdészházban nem sikerült szállás foglalni, ezért letértünk a kéktúráról 2 km-t a faluban talált szálláshelyre.

Csicsói erdő (Balatoncsicsó)

Viola is megérkezett estére autóbusszal.

Csicsói erdészház

A mai első bélyegzőhely.

Útközben érintettük a Tálodi kolostorromot és a mellette lévő Kinizsi-forrást, gyümölcs-tízóraival. Ez a környék tele van vallási romokkal, hamarosan a Szent Ilona kápolna römja következett, majd a nagyvázsonyi kolostorrom.

Nagyvázsony

A túra végül a nagyvázsonyi várnál ért véget, várlátogatással. Vince, Matyi alaposan végigjárták a vár kiállítótermeit, tornyát. Hazaindulás előtt ettünk még egy leves a vár melletti vendéglátóipari intézményben, és 1 km levezető sétával elártük a Veszprémbe tartó autóbuszt.