Elindultam, hogy bejárjam a mátrai Szakadás-árkot.

Tar

Tar határában előbb a Csevice-völgyben vezetett az út. Egy fenyvesben már gombával is összefutottam, de egylőre hagytam a helyén. A Felső-Csevice-forrás természetes szódavize után fordultam északnak jelzetlen útra, ...

Csutaji-árok

...majd hamarosan már a Szakadás-árok sziklái között voltam. Viszonylag rövid, de addig is szép a völgy sziklás szakaza, utána már tényleg inkább csak egy árok, néha bedőlt fákkal. Úgy nézett ki, hogy a völgy szűkössége miatt a GPS is csúnyán pontatlan volt, kb. fél km-rel keletebbre mutatott, mint ahol valójában voltam.

Az árok felső végén egy jókora, természetesen duzzasztott, sáros tónál kimásztam a völgyből, és belefutottam a környék összes rókagombájába. Na ezeket már nem hagytam ott, utólagos mérésem szerint 2 kg-ot gyűjtöttem néhány négyzetméterről. Éppen csak fért a hátizsákba, nem voltam felkészülve nagy gombatalálatra.

Kimászva az árokból a hegyoldalban egy távvezeték nyiladékát követően értem el a kék turistautat, és rádöbbentem, hogy a GPS nagyon is helyesen mutatta a helyzetem: nem a Szakadás, hanem eggye keletebbre, a Csutaji-árok volt az, amit bejártam.Vissza már nem mentem, hanem fel az Ágasvári turistaházhoz. Útközben a kék mentén hatalmas, már öregedő tinóruk szegélyezték az utat, Ágasvár előtt pedig újabb kupac róka, de már nem fért a hátizsákba.

Ágasvári turistaház

Sajnos zárva volt, ebéd így csak batyuból.

Lefelé a szorospataki bányavidék felé indultam. Előbb a Török-lábnyom óriási lábnyomot formázó sziklamélyedése, aztán még néhány őzláb és tinóru mellett. Szorospatakról már aszfaltúton gyalogoltam be Nagybátonyba.

Nagybátony

Otthon a gomba egy részét meg is ettem gombatokányként, a nagyobb részből pedig savanyúgomba lesz.

Nem hagyott nyugodni az elvétett Szakadás-árok és a sok otthagyott gomba sem, úgyhogy másnap megint nekiindultam.

Tar

Tarról most a vasút mentén indultam észak-keletnek, és a térképen jelzett, patak menti ösvényen akartam rátérni a kék keresztre, de csúnya bozótharc lett belőle, a vasúti híd környékén semmilyen ösvény nem volt.

A völgyben újra megtaláltam a gombákat, most már készültem is rájuk, de sajnos sárguló csiperkének bizonyult. A szódavíz forrástól pedig tettem egy kitérőt a sziklás hegyoldal kilátópontjára.

Szakadás-árok

A Szakadás-árkot most már nem vétettem el: előre felkészülten figyeltem, hogy egy vadkerítést kellett átmászni, majd mégegyszer, és utána leereszkedni az árokba.

Sokkal látványosabb, hosszabb, mint az előző napi Csutaji-árok. Egy ponton egy leszakadt kőtömb képzett barlangot a völgyből.

A kéket elérve aztán az előző napi jól ismert útvonal jött, a jól ismert, öregedő gombákkal. Alig találtam köztük használhatót :( Viszont az Ágasvár oldalában az előző napi rókák még megvoltak, azokat összeszedtem. Így lett a nagy gombázásra készülve fél kg a mai termés.

Ágasvári turistaház

A turistaház megint zárva.

Most visszafelé Haszno felé, a zöld jelzésen indultam. Hosszú lejtő az út. A felhagyott hasznosi repülőtér után...

Hasznosi vár

...kitérőt tettem a Hasznosi várhoz. Tüskés, bozótos rom, jó kilátással a víztározóra, és egy gyíkkal, amely hosszú perceken át nyugodtan ült mellettem, amíg uzsonnáztam.

Végül Hasznos előtt azonosítottam, hogy 35 perc múlva indul a vonat, és 4 km-re vagyok a megállóhelytől. Belehúztam, így 200 méterrel a megálló előtt láthattam is pontosan elmenni a vonatot.

Mátraszőlős-Hasznos

1 óra várakozás után a következővel tértem haza.