Mellékvonal-irtás 4.0

2020.05.27.

Régi recept, hogy ha a politikus nem tud mit kezdeni a vasúttal, akkor belerúg egyet. Pontosabban ha nem tud mit kezdeni a közösségi közlekedéssel, akkor belerúg a vasútba.

2007-ben - látva és elismerve a közösségi közlekedés tarthatatlan állapotát - nagy nekibuzdulással hozzáláttak egy átfogó közlekedési reformnak, átalakítva a távolsági közlekedést, és ennek keretében bezárva a szükségtelen mellékvonalakat is. El is kezdték egy csomó mellékvonal bezárásával, aztán ennyiben is maradt az egész. A távolsági közlekedésben - néhány jelképes autóbuszjárat-törlést kivéve - nem történt semmi érdemi, annak szükségszerű változásairól néhány jól hangzó jelmondaton kívül még egy kiszivárgott munkaanyag sem került elő. (Figyelemreméltó, hogy utána még a mellékvonalak bezárásainak élharcosai sem adtak ki győzelmi jelentéseket az elért hatalmas megtakarításokról, mert az számukra is túl nyilvánvaló hazugság lett volna.)

Aztán 2009-ben - látva és elismerve a közösségi közlekedés tarthatatlan állapotát - nagy nekibuzdulással ismét hozzáláttak egy átfogó közlekedési reformnak, ami megint azzal kezdődött, hogy bezártak egy csomó mellékvonalat. Megint ki is fulladt ennyiben.

2012 volt a következő hasonló. (Annyi apró különbséggel, hogy valós bezárás helyett napi 1-4 vonatra csökkentették szolgáltatást, de ez csak politikai szójáték, a szolgáltatás értelmét tekintve egyenértékű a bezárással).

Most 2020-ban negyedszer is készülnek belelépni ugyanebbe a folyóba. Így aztán most is minden esély megvan rá, hogy ugyanúgy bele is ragadjon az egész a mocsárba.

Azt - a nagyon elfogult vasútbarátok kivételével - a szakmabeliek is elfogadják, hogy a jelen mellékvonal-hálózat egy része irreálisan kihasználatan, és vonalvezetésénél fogva még korszerűsítve, jó menetrenddel sem tudna hasznos része lenni a közlekedési hálózatnak. A baj tehát nem is az, hogy a szükségetelen mellékvonalakat kivonják a közlekedési hálózatból, hanem az, hogy az átalakítást

• a vasúti mellékvonalakkal kezdik,
• és a távolsági közlekedésen (néhány politikailag jól kommunikálható, de jelentéktelen intézkedés kivételével) nem változtanak.

Gondoljuk meg, hogy ha a fürdőszobában csöpög a vízcsap, akkor azt meg kell javítani, különben csak pazaroljuk a vizet. Ám ha ezzel egyidejűleg csőtörés is van a konyhában, és emberünk mégis a csöpögő vízcsappal foglalkozik, akkor ő nem víztakarékos, hanem hülye.

A vasúti mellékvonalakon csöpög a vízcsap, a távolsági közlekedésben csőtörés van.

A valódi megtakarításokhoz, és valódi fejlődéshez először a távolsági közlekedést kell rendbe tenni, kialakítani

• a vasútra alapozott,
• autóbusz-csatlakozásokkal szervezett,
• ütemes

közlekedést. Ezt a három alapelvet egyébként az utóbbi időben a legtöbb közlekedéspolitika magáévá is tette, csak a végrehajtásnál mindig hiányzott a negyedik, hogy: tényleg komolyan is gondoljuk.

Pedig ha most egy mellékvonalat (kistávolságú fővonali közlekedést) autóbusszal váltanak fel, akkor az mihez fog kapcsolódni? A nyíltan elismerten pocsék távolsági közlekedéshez? Az csak cseberből vederbe.

Ha valóban a távolsági közlekedéssel kezdődne a közlekedés átalakítása (igen, ebben bizony nem kevés távolsági autóbuszjárat megszüntetése is benne kell legyen), akkor  az elérhető valódi megtakarításokon és szolgáltatás-javuláson túl nem mellesleg

• a mellékvonalak egy részéről kiderül, hogy bezárásukról még a helyi újság sem ír gyászjelentést (és megúsztuk körülötte a politikai viharokat),
• más részükről kiderül, hogy nagyon is hasznos és kívánatos részei a közlekedési hálózatnak (még jó, hogy nem zártuk be elhamarkodottan),
• és persze marad néhány, amin továbbra is lehet majd vitatkozni.

De ehhez az kell, hogy a közösségi közlekedés átalakításánál az első számú elv legyen, hogy bármiféle mellékvonali bezárás, vagy akár csak szolgáltatás csökkentés kizárólag az utolsó lépése lehet a folyamatnak.

Ha ezt egy vezető politikus felvállaja egyszer - azaz szóba sem áll a csepegő vízcsappal foglalkozó szakértőivel, amíg a csötörés nincs elhárítva -, ő lesz az, akinek először van esélye, hogy sokkal többet tegyen a közösségi közlekedés megújításáért, mint az összes elődje együttvéve.